Téli túratervezés és lavina workshop

Sziasztok! Én Gábor vagyok, okleveles hegymászó sportedző, mentőtiszt, valamint jelenleg nemzetközi hegyi túravezető (IML) aspiráns. Több mint egy évtizede dolgozom a sürgősségi ellátásban és foglalkozom hegy- és sziklamászással.

2019 óta oktatok, jellemzően a hozzánk tartozó outdoor elsősegély-tanfolyamok keretein belül, valamint via ferrata, sziklamászó és magashegyi képzéseken. Én szervezem az egyesület működését és a képzéseket, tehát ha írsz nekünk vagy felhívsz bennünket, vélhetően velem fogsz beszélni.

Elköteleződésem, hogy új szemléletet alakítsunk ki a mászósportok oktatásában, amelyben nem a versenyszellem, hanem a sport élvezete és az általa nyújtott meditatív szabadság és önújrafelfedezés dominál.

Helló! Több mint 10 éve kezdtem el sziklát mászni és bejárni a világot, így szívesen megosztom a tapasztalataimat. Az elmúlt pár évben az életemet az utazásnak és a sziklamászásnak szenteltem: kétszer három hónapot töltöttem Patagóniában, ahol kifejezetten trad többkötélhosszas utakat másztam.

Sokat másztam Chilében a Cochamó-völgyben, jártam a Kirgizisztánban található elhagyatott Karavshin-völgy gránitóriásain, és másztam néhány utat Argentínában, El Chalténben is. Ezek mellett másztam Törökországban, Iránban, Mexikóban, Franciaországban, Olaszországban és Marokkóban; az utóbbi években szinte folyamatosan úton vagyok.

Gyerekkorom óta közel áll hozzám az alkotás és a felfedezés. Édesapám asztalosműhelyében legalább annyira szerettem tevékenykedni, mint a családi gokartpályán tölteni a nyarakat. Szerencsés gyerekkorom volt: sokat voltunk a szabadban, erdőt jártunk, bunkert építettünk, felfedeztünk, és nem féltünk koszosak lenni.

Később építészmérnök lettem, mert mindig is fontos volt számomra, hogy alkothassak, létrehozzak valamit, aminek a végén kézzelfogható eredménye van. Emellett mindig is vágytam arra, hogy úton legyek, új helyeket fedezzek fel, utazzak és új embereket ismerjek meg. Azt gondolom, az ember a természetben tud igazán feltöltődni, kiszakadni a mindennapokból, és egy kicsit visszatalálni önmagához.

A mászással az egyetemi éveim alatt találkoztam, és szinte azonnal magával ragadott. Egyetlen nehézségem volt: sokáig kifejezetten tériszonyos voltam. Az első próbálkozásoknál remegett kezem-lábam, de hamar eldöntöttem, hogy nem szeretném, ha a félelem szabná meg a határaimat. Boulderrel kezdtem, majd később a sziklamászás is az életem része lett. Ma már büszkén mondhatom, hogy teljesen komfortosan mozgok a magasságban.

A mászásban leginkább azt szeretem, hogy egyszerre fizikai kihívás és egy megfejtésre váró feladvány. Minden út más, és sokszor nem az erő, hanem a türelem, a kreativitás és a megfelelő megoldás megtalálása visz előre. Számomra a mászás nemcsak a teljesítményről szól, hanem az útról, a közös élményekről és arról is, hogy mindenki a saját tempójában fejlődhessen.