Sziasztok! Mivel ide kattintottál, gondolom jobban érdekel, kik is vagyunk mi, ki vagyok én, szóval megpróbálom nem rabolni az idődet hosszú sorokkal, mégis valami kell ide, hogy jobban láss minket, engem, kapcsolódni tudj hozzánk. Abból is láthatod, mennyire komolyan veszem ezt a feladatot, hogy a lustaságom ellenére nem a chatGPT-vel iratom meg ezt a bemutatkozást. Bár hiszek benne, hogy a kreativitás és a fejlődés sok esetben a lustaságból születik. Nekem igazából semmi nem a mászással kezdődött, hanem azzal, hogy sehol nem találtam meg a helyem. Már középiskolás koromban sokat utaztam, bár leginkább a szüleim tudta nélkül amolyan hobóként, ami bőven a tanulás rovására ment. Látszik is. Aztán, még szintén a középiskolában barlangászai kezdtem, amiből jött a sziklamászás. Ezt az egészet kissé derékba törte, hogy Szegedre mentem kémia bsc re tanulni, ahol kevés a szikla, így csak hétvégente tudtam megszökni a hegyekbe, leginkább a legközelebbi Rax-ra. Ezt követően mentőzni kezdtem, mentőápoló majd mentőtiszt lettem és ebben az időszakban már rendszeresen másztam, sőt elkezdtem a magasabb vagy téli csúcsok felé is kacsintgatni. Közben a mentőzés mellett elkezdtem sürgősségi osztályon is dolgozni, most leginkább csak azt csinálom.
Számomra a mászás soha nem sportot vagy teljesítményhajhászatot jelentett, bár egy időben próbálkoztam azzal is, de nem élveztem. Inkább egy olyan meditatív, önfejlesztő tevékenységgé vált, amiben saját magammal, a saját gyengeségeimmel tudok szembenézni. Nagyon megérint ennek a világnak a szabadsága, ezért is meggyőződésem, hogy a mászásban nincsenek kőbevésett szabályok. Mindenki úgy él, ahogy szeretne. Mindenki úgy mászik, ahogy szeretne. Persze mi is, ahogy létrehoztuk az Akadémiát, meghatároztunk oktatói kereteket és mi is úgy oktatunk, respektálva ezeket a konszenzusokat, ahogy azt biztonságosnak ítéljük. De az oktatási kereteken kívül senkire nem erőltetünk rá semmit, sőt.
Számomra aztán a mentésből (meg Hamvas Bélától) jött az a gyakorlati tapasztalat, hogy nem elég azt gondolnunk magunkról, hogy biztonságosan vagy jól végezzük a dolgunkat, hanem tudatosan a hibát kell keresnünk a saját működésünkben, mert ha sokszor megkérdőjelezzük azt, akkor a rejtett hibák, amik esetleg a későbbiekben halmozott problémát okoznának, azok is explorálásra kerülnek. Ez szerintem nagyon fontos gondolat és ez a szellemiség meghatározza a teljes oktatási arzenálunkat. Szóval igen, mi nem versengünk másokkal, mert van elég feladatom magammal szemben is. És ez nagyon megkönnyíti az életet.
Na, de elkalandoztam. Mindegy, végülis ez vezetett el az oktatáshoz is. Mert felszabadító és fantasztikus látni és megélni nap mint nap, hogy az emberek, nyilván én is, mindenki, valahol a saját elméjük szabta korlátok közé vannak szorítva és amolyan platóni barlangképként látják így azt, ami körülöttük zajlik. És persze ezektől az árnyékoktól félünk. Az oktatások során ezeket a határokat ki tudjuk tolni. És ilyenkor, aki végigmegy ezen az úton legyőzi önmagát, szembeszáll azzal, ami addig lehetetlen volt és győz, az fantasztikus. És ez a felszabadultság, ez a könnyűség nagyon inspiráló. Ezért is gondoltam azt, hogy ezt a szellemiséget szeretném konzerválni egy oktatási rendszerben, ami a Hegymászó Akadémia lett. Persze belátom, hogy más gondolatoknak, megéléseknek is helyt kell adni, illetve nagyon sokan vannak nálam jobb mászók, ezért biztos voltam abban, hogy ezt nem egyedül kell csinálnom. Így viszont, hogy mindenki hozzáadott egy kicsit, úgy érzem sikerült mindenki számára egy kis közös értéket teremtenünk.