Sziklamászó workshop

Sziasztok! Én Gábor vagyok, okleveles hegymászó sportedző, mentőtiszt, valamint jelenleg nemzetközi hegyi túravezető (IML) aspiráns. Több mint egy évtizede dolgozom a sürgősségi ellátásban és foglalkozom hegy- és sziklamászással.

2019 óta oktatok, jellemzően a hozzánk tartozó outdoor elsősegély-tanfolyamok keretein belül, valamint via ferrata, sziklamászó és magashegyi képzéseken. Én szervezem az egyesület működését és a képzéseket, tehát ha írsz nekünk vagy felhívsz bennünket, vélhetően velem fogsz beszélni.

Elköteleződésem, hogy új szemléletet alakítsunk ki a mászósportok oktatásában, amelyben nem a versenyszellem, hanem a sport élvezete és az általa nyújtott meditatív szabadság és önújrafelfedezés dominál.

Sziasztok! Közel tizenöt évvel ezelőtt csöppentem a mászás világába, Gábor jóvoltából. 2020 és 2025 között az életem nagy részét a hegyekben töltöttem: biciklivel, stoppal és vitorlás-stoppal utaztam be Európát, Ázsiát, Afrikát és Latin-Amerikát, az életemet szinte kizárólag az utazásnak és a mászásnak szenteltem, és szívesen megosztom a tapasztalataimat. Ebben az időszakban kétszer 3 hónapot töltöttem Patagóniában, ahol kifejezetten trad multipitch utakat másztam. Legmeghatározóbb mászásaim között vannak a chilei Cochamó-völgy 1630 méteres El Monstro fala, a kirgizisztáni Karavshin-völgy gránitóriásai, és Irán három legmagasabb csúcsa szólóban.

Oktatóként számomra a biztonság és a szakmai alapok elsődlegesek, emellett az általam vezetett túrákon mindig teret kap a spontaneitás és az intuitív problémamegoldás is.

Gyerekkorom óta közel áll hozzám az alkotás és a felfedezés. Édesapám asztalosműhelyében legalább annyira szerettem tevékenykedni, mint a családi gokartpályán tölteni a nyarakat. Szerencsés gyerekkorom volt: sokat voltunk a szabadban, erdőt jártunk, bunkert építettünk, felfedeztünk, és nem féltünk koszosak lenni.

Később építészmérnök lettem, mert mindig is fontos volt számomra, hogy alkothassak, létrehozzak valamit, aminek a végén kézzelfogható eredménye van. Emellett mindig is vágytam arra, hogy úton legyek, új helyeket fedezzek fel, utazzak és új embereket ismerjek meg. Azt gondolom, az ember a természetben tud igazán feltöltődni, kiszakadni a mindennapokból, és egy kicsit visszatalálni önmagához.

A mászással az egyetemi éveim alatt találkoztam, és szinte azonnal magával ragadott. Egyetlen nehézségem volt: sokáig kifejezetten tériszonyos voltam. Az első próbálkozásoknál remegett kezem-lábam, de hamar eldöntöttem, hogy nem szeretném, ha a félelem szabná meg a határaimat. Boulderrel kezdtem, majd később a sziklamászás is az életem része lett. Ma már büszkén mondhatom, hogy teljesen komfortosan mozgok a magasságban.

A mászásban leginkább azt szeretem, hogy egyszerre fizikai kihívás és egy megfejtésre váró feladvány. Minden út más, és sokszor nem az erő, hanem a türelem, a kreativitás és a megfelelő megoldás megtalálása visz előre. Számomra a mászás nemcsak a teljesítményről szól, hanem az útról, a közös élményekről és arról is, hogy mindenki a saját tempójában fejlődhessen.