Gyerekek a hegyekben és az éjszakában

Alapvetően meg vagyok győződve arról, hogy a gyerek nagyon sokszor kifogás. 🤷‍♂️

Gyakran hallom azt, hogy egy család azért nem megy kirándulni, utazni vagy kempingezni, mert „ott a gyerek”. 👶

Járjuk körbe ezt a témát egy kicsit – természetesen a saját, szubjektív szemüvegemen keresztül. 👀

Nem hiszem, hogy a saját történetünk minden családra ráhúzható lenne. A saját tapasztalatok extrapolálása hiba. Minden helyzet más, minden gyerek más, minden család más. 👨‍👩‍👧

De azt hiszem, sok esetben létezik olyan megoldás, amire elsőre nem is gondolnánk. 💡 Tehát én nem a nagy igazságokat fogom itt megmondani, csak egy rövid véleményt sugallni.

Ha az a kérdés, hogy lehet-e ugyanúgy élni az outdoor életet gyerek mellett, mintha nem lennénk szülők, akkor a válasz egyértelműen: nem. ❌

Ha viszont azt gondoljuk, hogy gyerek mellett már egyáltalán nem lehet hegyekbe járni, utazni vagy sátrazni, vagy csak akkor, ha le tudjuk passzolni, akkor az szerintem ugyanekkora tévedés. 🏕️⛰️

Az igazság valahol a kettő között van. ⚖️

Persze, sokszor kényelmetlenebb. Több felszerelést kell vinni, 🎒 jobban kell tervezni, 📋 kompromisszumokat kell kötni. 🤝 Nem csak nekem, hanem neki is.

Én viszont nem köré építem fel az egész világomat, hanem őt próbálom beilleszteni abba az outdoor életbe, amit egyébként is élnék – úgy, hogy az mindkettőnknek élvezhető legyen. 🌲❤️

Sokan talán nem is tudják, mert a fotóimon és videóimon ez szinte soha nem látszik. 📷 Családi döntés alapján nem mutatjuk a gyerekünket a közösségi médiában, és végképp nem szeretnénk őket kattintásokra vagy lájkokra váltani. 🚫📱

Viszont az utazásaink jelentős részét vele együtt csináljuk. 🚐

A gyermekem körülbelül fél éves kora óta utazik, 🚗 sátrazik, 🏕️ túrázik 🥾 és mászik 🧗 velünk – természetesen mindig annyit, amennyi az adott életkorában még biztonságos és élvezhető. Persze az utóbbi hazugság, hiszen sokszor túl van ez tolva. 😅

Igen, az első évek kompromisszumosak.

Nem lehet több kötélhosszas nagy falakat mászni. 🧗‍♂️

Nem lehet extrém kitett terepekre menni.

Több a csomag, 🎒 több a szervezés, 📋 több a figyelem. 👀

Cserébe viszont bármikor el tudunk menni akár két napra a hegyekbe úgy, hogy mégis együtt vagyunk, és azt csináljuk, amit szeretünk. ❤️

Az elején tökéletesek a mászóiskolák, 🪨 a rövidebb túrák 🥾 vagy az egyszerű kirándulások. Végülis tudod cipelni is a gyereket. 👶🎒

És igen: szerintem egy kisgyerek nyugodtan aludhat sátorban. 🏕️😴

Sokszor azt hallom, hogy „még csak egyéves, ezért este haza kell mennünk”. A gyerekre fogjuk a saját kényelmünket. 🤷‍♂️

Én inkább úgy látom, hogy ez legtöbbször a szülő komfortigénye, nem a gyereké.

Ha melegen van öltöztetve, 🧥 megfelelően van szigetelve és biztonságban érzi magát, akkor a sátor számára ugyanúgy lehet otthon egy éjszakára. 🏕️✨

Az első néhány év viszont óriási befektetés. 📈

Egy gyerek elképesztően gyorsan alkalmazkodik ahhoz, amit természetesnek él meg. 🌱

Nálunk ez azt jelentette, hogy mire négy-öt-hat éves lett, már teljesen természetes volt számára a túrázás. 🥾

Tavaly, hatévesen már 10 kilométeres, közel 1000 méter szintemelkedésű túrákat mentünk végig nyűglődés nélkül. ⛰️

Most hét éves.

Néhány napja a Waichtalhaustól felmentünk a Kienthalerhüttéhez egy T3-as turistaúton (mint a Rám-szakadék 4x), 🥾 másnap pedig végigmentünk a Teufelbadstubensteig B nehézségű via ferratáján. 🧗

Közben sátorban aludtunk. 🏕️

És tudjátok mit?

Imádja. ❤️

Imád kint főzni. 🍳

Imád a patakban játszani. 💦

Imád a sziklákon 🪨 és a létrákon 🪜 mászni.

Imádja azt a szabadságot, amit a természet ad. 🌲

Ma már el tud jönni velem egy 2500 méteren tartott téli magashegyi képzésre ❄️🏔️ úgy, hogy nem szenved, nem nyírja ki magát az első öt percben, hanem jól érzi magát. 😊

Persze ehhez fontos, hogy meg is érti a szabályokat, hogy hova miért nem megyünk. ⚠️

Ha elmondom neki, hogy itt üljön le, mert ez itt az egyetlen biztonságos hely és várjon meg, amíg én is leérek a falról, így fog tenni.

Mert kiskora óta tudja, hogy ez a közeg nem veszélytelen. ⛰️

Pont ezért már egyszerűbb több kötélhosszas utakra, 🧗 síelni 🎿 vagy hosszabb hegyi túrákra 🥾 is magammal tudom vinni.

Persze ehhez kell némi extra kötéltechnikai skill, 🪢 felszerelés 🎒 és odafigyelés. 👀

Mielőtt félreértené valaki…

Nem szeretnék valami boomer megmondó ember lenni. 😄

Nem akarom azt mondani, hogy mindenkinek ezt kell csinálnia. Sőt, nálam jobban senki nem hangoztatja, hogy mindenki csináljon azt, ami neki jól esik, döntsetek és éljetek szabadon. 🤝

Nem akarok senkit korlátozni, sem pedig az én helyesnek vélt döntéseimet a torkán lenyomni.

Csak azt szeretném megmutatni, hogy lehet. 💪

Mert unom, hogy sokan a gyereket használjátok kifogásnak a saját kényelmetekhez. 🤷‍♂️

Nem kell egyből háromnapos alpesi túrában gondolkodni. 🏔️

Kezdjétek azzal, hogy felállítotok egy sátrat a nappaliban. 🏕️

Pakoljatok be hálózsákot, 🛏️ fejlámpát, 🔦 aludjatok benne egyet.

Aztán egyszer próbáljátok ki odakint. 🌲

Aztán egy hétvégére. ☀️

Valahol minden elkezdődik. 🌱

Szerintem arra várni, hogy „majd ha nagyobb lesz”, sokszor csak halogatás.

Mert mire nagyobb lesz, te öreg leszel. 👴

És ki sem mered már mondani, hogy sosem jutottál el arra a hegyre… 🏔️ sosem próbáltad ki… sosem…

Majd azt hiszed, mártír vagy, hiszen ezt a család, meg a gyereked miatt tetted.

Pedig nem.

Csupán azért, mert ez volt aktuálisan a legkényelmesebb megoldás.

Másrészt pedig azért, mert ezek azok az élmények, amelyeket soha senki nem vehet el tőlük és a gyerekektől sem. ❤️

Persze nem szeretném romantizálni ezt az egészet.

A természet nem veszélytelen. ⚠️

Ott van a hideg. ❄️

A napsütés. ☀️

A szúnyogok. 🦟

A kullancsok. 🕷️

A kőhullás. 🪨

Az állatok. 🦌

A fáradtság. 😮‍💨

A sérülések lehetősége. 🩹

Ezek valós veszélyek.

Éppen ezért szerintem nem az a megoldás, hogy úgy teszünk, mintha nem léteznének, hanem hogy felkészülünk rájuk. ✅

Legyen nálunk megfelelő felszerelés. 🎒

Legyen elsősegély-felszerelés. ⛑️

Tudjunk segítséget hívni. 📞

Tudjunk megelőzni.

És tudjunk segíteni. ❤️

Nálunk is előfordult már, hogy a sátorban csöpögött az infúzió. 💉

Mégis, ha mindent mérlegre teszek, újra ugyanígy döntenék.

És itt hangsúlyozom, hogy könnyű dolgom van a munkám miatt, a gyerekem miatt, azok miatt, akik körbevesznek vagy segítenek ebben. 🤝

Nekem valószínűleg könnyebb, mint legtöbbeteknek, ezt joggal aláírom.

De az utazás az életem része. 🌍

Ahogy a gyerekem is. ❤️

És szerencsére nem kell választanom a kettő között.

Meg lehet találni az egyensúlyt. ⚖️

Végszó?

Induljatok el. 🚶‍♂️🥾

Nem kell messzire.

Nem kell magasra.

Csak induljatok el. 🌲

Lehet, hogy a gyerek nem akadály lesz az utatokon.

Hanem a legjobb útitársatok.

Nem, persze nyilván az nem lesz. 😄

De nem is ez a cél talán.