A pontok helyére szinte bármilyen jelző beilleszthető. A kommenteket olvasgatva és az oktatásaimon is nagyon sokszor hallom ezt, mert azt gondoljuk magunkról, hogy belátó, következetes, értelmesen dönteni képes, integer felnőtt emberek vagyunk. Azt viszont nem szeretjük belátni, hogy ez csak a komfortos szobában, a homeosztázisunk egyensúlyának kényelmében van így. Ahogy ez az egyensúly kicsit is megborul, a viselkedésünk egyre kapkodóbb és zavarosabb lesz, a hibáink száma pedig jelentősen megnő.
Járni mindannyian tudunk, nem?
Ebben nincs vita köztünk. Mégis, ha egy fél méter széles palló egy 100 méteres szakadék fölött lenne, azon egészen másképp haladnánk át, mint a járdán. Vagy biztosan észrevetted már, hogy ahogy fáradsz, egyre többször botlasz meg, egyre többet hibázol egy olyan egyszerű dologban is, mint a járás.
Akkor miből gondoljuk, hogy a döntéseinkben következetesek és hibátlanok vagyunk, amikor a kényelmi Gauss-görbénk szélei felé haladunk? Dehogy vagyunk. Csak sokszor szerencsénk van, és a balfaszságunk nem büntet meg minket.
Hogy jön ez a mászáshoz, a via ferratához és az outdoor tevékenységekhez? Úgy, hogy ott sokkal inkább magunkra vagyunk utalva, és a hibáink következménye sokszor beláthatatlanul nagyobb.
Mindenki jobb sofőr az átlagnál
De előtte még egy apróság: Ola Svenson svéd pszichológus 1981-es kísérlete, amelynek a címe többet mond minden magyarázatnál: Are we all less risky and more skillful than our fellow drivers? (Mindannyian kevésbé kockázatosan és ügyesebben vezetünk, mint a többiek?)
- 161 egyetemistát kérdezett meg, 81 amerikait (Oregon) és 80 svédet (Stockholm). Mindenkinek a saját csoportja többi tagjához kellett mérnie magát, tízszázalékos sávokon.
- A csoport mediánjánál ügyesebbnek tartotta magát az amerikaiak 93%-a és a svédek 69%-a.
- Biztonságosabbnak tartotta magát az amerikaiak 88%-a és a svédek 77%-a.
- A mediánnál definíció szerint csak a csoport fele lehet jobb, tehát sokan biztosan túlbecsülték magukat.
- 2023-ban 1203 fővel megismételték a kísérletet, és ugyanez jött ki.
Amikor elfelejtettem beakasztani a kötelet
Egy személyes példa: fáradtan másztam elöl egy többkötélhosszas utat, és csak a másodmászótól tudtam meg, hogy a közteseket ugyan beakasztottam, de a kötelemet elfelejtettem beléjük akasztani. Ez nem azt jelenti, hogy a fotel kényelmében ne tudnám, hogy be kell akasztani. Azt jelenti, hogy az ember, ahogy fárad, sérül, fél, hibázik.
Miért kellenek a magunkra kényszerített szabályok?
El kellene jutnunk addig a belátásig, hogy nem látjuk reálisan magunkat. Ha pedig idáig eljutottunk, el kell fogadnunk, hogy bizonyos helyzetekben a magunkra kényszerített szabályok igenis hasznosak. Ilyen például a partnercheck, amelynek elmaradása sokkal inkább vezethet balesethez, mint egy eszközhiba vagy egy véletlen külső esemény. Egyszerűen azért, mert rutinból cselekszünk, és egy rosszul befűzött biztosítóeszköz, egy rosszul megkötött csomó vagy egy nyitott csattal felvett beülő katasztrófához vezethet.
Ez nemcsak a mászókra igaz. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek a kérdések csak bizonyos szakterületeket érintenek. Szerintem nem. Szerintem előre tervezéssel és csekklistákkal a legtöbb baleset méregfoga kihúzható, vagy legalábbis a következménye csökkenthető:
- a túrázó, aki felkészül a terepre, és visz magával térképet, vizet, elsősegélycsomagot;
- a via ferratázó csapat, amely visz magával pruszikot, guide-kötelet, néhány karabinert és esetleg egy visszafutásgátlót;
- a sziklamászó, aki minden indulás előtt tudatosan elvégzi a partnercheck lépéseit.
„Velem eddig nem történt baj”
Mindezek apróságok, és most is láttam a kommentekben, hogy minek, velem úgysem történik meg… Elég régóta dolgozom a mentésben. Sokszor hallottam már az autópályát átgyalult kamionostól, hogy nem is érti, vele eddig soha nem történt baleset… Hát igen. Talán be kell látnunk, hogy általában többet képzelünk magunkról és a krízishelyzetben tanúsított viselkedésünkről, mint amit a valóság visszaigazol. És csak a szerencsén múlik, mik lesznek ennek a visszaigazolásnak a következményei.
Szóval: tervezzetek előre, számítsatok a bajra, ne bízzatok vakon magatokban, használjatok csekklistákat, és a partnercheck soha ne maradjon el! Ez nem jelenti azt, hogy így nem érhet baj. Azt jelenti, hogy így talán nem ér olyan váratlanul.
Ha a gyakorlatban is megtanulnád
- Biztonságos magashegyi túrázó kurzus (Triglav Nemzeti Park, Szlovénia)
- Via ferrata mester, ön- és társmentő kurzus (Rax és Höllental, Ausztria)
- Outdoor elsősegély-kurzus (Budapest, legközelebb dec. 5–6.)
Gyakori kérdések
Miért fontos a partnercheck mászás előtt?
Azért, mert rutinból cselekszünk, és egy apró figyelmetlenség is katasztrófához vezethet. A partnercheck elmaradása sokkal inkább vezethet balesethez, mint egy eszközhiba vagy egy véletlen külső esemény. Egy rosszul befűzött biztosítóeszköz, egy rosszul megkötött csomó vagy egy nyitott csattal felvett beülő is elég a bajhoz, ezért a partnercheck soha ne maradjon el.
Tényleg mindenki jobb sofőrnek gondolja magát az átlagnál?
Ola Svenson svéd pszichológus 1981-es kísérlete szerint nagyon sokan igen. 161 egyetemistát kérdezett meg, és a csoport mediánjánál ügyesebbnek tartotta magát az amerikaiak 93%-a és a svédek 69%-a. A mediánnál definíció szerint csak a csoport fele lehet jobb, tehát sokan biztosan túlbecsülték magukat. 2023-ban 1203 fővel megismételték a kísérletet, és ugyanez jött ki.
Miért hibázunk többet fáradtan a hegyen?
A döntéseink csak a komfortos helyzetben következetesek. Ahogy a homeosztázisunk egyensúlya kicsit is megborul, a viselkedésünk kapkodóbb és zavarosabb lesz, a hibáink száma pedig jelentősen megnő. A szerző saját példája: fáradtan mászott elöl egy többkötélhosszas utat, és a köztesekbe elfelejtette beakasztani a kötelét. Ahogy az ember fárad, sérül vagy fél, hibázik.
Hogyan előzhetők meg a balesetek túrázásnál és mászásnál?
Előre tervezéssel és csekklistákkal a legtöbb baleset méregfoga kihúzható, vagy legalábbis a következménye csökkenthető. A túrázó készüljön fel a terepre, és vigyen térképet, vizet, elsősegélycsomagot. A via ferratázó csapatnál legyen pruszik, guide-kötél, néhány karabiner és esetleg egy visszafutásgátló. A sziklamászó pedig minden indulás előtt tudatosan végezze el a partnercheck lépéseit.
Ha eddig nem történt bajom, akkor biztonságosan csinálom?
Nem feltétlenül. A szerző régóta dolgozik a mentésben, és sokszor hallotta már balesetet okozó kamionosoktól is, hogy velük eddig soha nem történt baleset. Általában többet képzelünk magunkról és a krízishelyzetben tanúsított viselkedésünkről, mint amit a valóság visszaigazol, és sokszor csak a szerencsén múlik a következmény. Ezért tervezz előre, számíts a bajra, és használj csekklistákat.
Források
- Svenson, O. (1981): Are we all less risky and more skillful than our fellow drivers? Acta Psychologica, 47(2), 143–148.
- Koppel, L., Andersson, D., Tinghög, G., Västfjäll, D. és Feldman, G. (2023): We are all less risky and more skillful than our fellow drivers: Successful replication and extension of Svenson (1981). Meta-Psychology, 7. Link
Gyere velünk a hegyekbe
Kis csoportban, tapasztalt vezetőkkel, valódi hegyeken: nézd meg a kalandtúráinkat és a képzéseinket.
